A boszorkánytükrök, lényegében gömbök, melyet a boszorkányok jövendölésre vagy a jövőbe nézésre használnak. Itt nemcsak üveg- és kristálygömbökről van szó, hanem tükrökről és csiszolt üvegekről is. A boszorkányok hittek abban, hogy ha kitartóan a gömbök mélyére néznek, akkor nem csak a messzi jövőbe pillanthatnak bele, hanem korábban soha fel nem keresett helyeket is megláthatnak, és felfoghatatlan kérdésekre is megtalálhatják a választ.
Bővebben...A boszorkányok a seprű mellett a vasvillát is repülő eszközként használták, ami annyiban előnyösebb volt a seprűhöz képest, hogy ágaira hasznos tárgyakat, például forralóüstöt lehetett akasztani. A boszorkányokról az a hír járta, hogy a vasvilla ágaira ruhadarabokat akasztanak vitorla gyanánt, hogy a levegőben még gyorsabban tudjanak közlekedni.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
A babona szerint, ha az ember gombostűt talál, azt mindig fel kell vennie, nehogy egy boszorkány találja meg és mágikus célokra használja. Az ívelt gombostűt a boszorkány bájitalokba helyezte, mert ezzel embereket lehetett megigézni, illetve meg lehetett törni más boszorkányok varázslatát. A hiedelem szerint, ha valaki éjfélkor gombostűt szúr egy gyümölcsbe, és közben egy bizonyos varázsigét mormolt, az jólétet hozott.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
A "pentákulum" kör alakú keretben elhelyezett ötágú csillag, melynek fölül egy ága van, míg a "pentagramma" ennek térbeli megfordítottja. Ezek az alakzatok az okkultizmus világának legnagyobb varázserővel bíró szimbólumai. Számos régi grimoire-ban előfordulnak, például Salamon király bölcsességeinek könyvében, ahol is azt olvashatjuk róluk, hogy segítségükkel megismerhetjük a jövőt, uralmunk alá hajthatjuk a természetet és a szellem erőit, valamint csodákat művelhetünk.
Bővebben...A tűkkel általában fájdalmat okoztak távol lévő embereknek úgy, hogy az őket jelképező bábuba szúrták őket; emellett állatok megsebesítésére, illetve megölésére is használatosak voltak. Ehhez olyan tűre volt szükség, amelyet előzőleg halotti lepel összevarrására használtak. Ezt a tűt a boszorkány beleszúrta a földbe ott, ahol kiszemelt áldozatának el kellett haladnia. Amikor az állat valóban elhaladt a szóban forgó hely fölött, vagy megbénult, vagy lassú sorvadással elpusztult.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
A dicsőségkezek akasztott emberek jobb kezéből készített gyertyatartók voltak. A boszorkányok igyekeztek olyan akasztott bűnöző kezét megszerezni, akit két út kereszteződésében akasztottak fel. A boszorkány agyagedényben, füvekben és fűszerekben pácolta a kezet két hétig, majd hagyta a napon kiszáradni. Esős időben a kezet páfrány- és verbénakeverékkel együtt lassú tűzön, kemencében szárították ki. A halott ember véréből és zsiradékából készült gyertyát, amelybe lótrágyát, szezámmagokat és viaszt kevertek, ebbe a gyertyatartóba tették. A gyertya kanócát az akasztott ember hajából alakították ki. Ha meggyújtották, akkor varázslatot lehetett bocsátani bárkire, aki a közelében volt, s a boszorkány így teljesen ellenőrzése alá vonhatta az illetőt.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
Ezek a kiszemelt áldozatokat utánzó egyszerű képmások voltak, melyeket eredetileg szerelmi varázslatokra használtak, később azonban a boszorkányok inkább a távolból elkövetett gyilkosságok céljára alkalmazták őket. a leendő áldozattól származó körömdarabokat, hájat, izzadságot, vért vagy ondót is bevettek a szerbe, hogy az átok megtalálja a kiszemelt áldozatot. A hiedelmek szerint a fonott szalmából, összekötözött kis fadarabkákból vagy agyagdarabokból készült bábunak nem feltétlenül kellett hasonlítania az áldozathoz.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
Az elnevezés a francia grammaire (nyelvtan) szóból ered. A grimoire mágikus varázsigék, szertartások és ráolvasások középkori gyűjteménye, állítólag klasszikus héber vagy egyiptomi eredetű. A könyvek mély értelmű, titkos nyelven íródtak, és útmutatást adtak, hogyan lehet megidézni a szellemeket és a démonokat. A varázsigék csak akkor voltak hatásosak, ha a könyv ajándékként került használója birtokába, mivel a gazdát cserélő pénz kioltotta hatékonyságukat. A grimoire-ok nagyméretű, emberi vagy állati bőrbe kötött könyvek voltak, melyekben a tartalomjegyzéket kézzel írták pergamenlapokra.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
A seprűk már a pogány rítusokban is szerepet játszottak, például az ókori Görögországban. A seprű Hekaté, a Hármas Istennő szimbóluma volt, akinek hercegnő-babája egy gyermek születése után tisztára söpörte a ház küszöbét, hogy megtisztítsa azt a gonosz szellemektől. A középkorban az asszonyok az ajtónak támasztották vagy a kéménybe dugták föl a seprűt, hogy jelezzék, nincsenek otthon.
Bővebben...A csomózott dupla fonalat arra használták, hogy férfiakban nemzésképtelenséget, nőknél meddőséget idézzenek elő. Amikor egy pap megáldott egy házasságot, a boszorkány csomót kötött a fonálra és egy érmét dobott a földre ajándékként az ördögnek. Ha az érme eltűnt, akkor a férfi élete végéig nemzésképtelen maradt, házasságukra pedig a hűtlenkedés és a boldogtalanság nyomta rá bélyegét.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)
