Mágia

Mágiának nevezzük a természet titkos erőinek fölhasználását az események befolyásolása céljából. Ha ez a cél jó, a módszert fehér mágiának nevezik; ha azért alkalmazzák, hogy ártsanak valakinek, vagy elpusztítsák javait, fekete mágia névvel jelölik.

A mágusok számos spirituális szertartást végeznek. Néha, például az utánzó mágiában, a kívánt eredményt próbálják eljátszani: élő emberek vagy létező tárgyak modelljeit használják, esetleg szertartásos öltözéket vesznek, és szimbolikusan egy istenséggel azonosulnak. A fekete mágia bizonyos műveleteiben egy viaszfigurát dobnak a tűzbe, vagy tűket szúrnak bele, mintha élő ember lenne, úgy tartják ezzel a valódi embernek ártanak. Néha hasonló eljárással "pozitív" hatást váltanak ki. A Mágus című, mágiáról szóló klasszikus mű egy "bűnbak"-műveletet ír le, melyben egy beteg nő fájdalmát egy gyanútlan békába helyezik át:

"Fogd a béka szemét, melyet napfelkelte előtt kell kivenni, és erősítsd a beteg asszony keblére. Ezután ereszd vissza a vak békát a vízbe, s ahogy eltűnik, úgy tűnik el az asszonyból a fájdalom..."

A béka szemeinek eltávolításával a mágus biztosítja hatalmát az állat felett, amely már nem szabadulhat. Az asszony keble, mint az életadó tej forrása, az egészséget jelképezi; a béka visszaeresztése a vízbe pedig rituális megtisztító folyamat. A béka voltaképpen szó szerint magával viszi a betegséget.

A modern nyugati mágia, különösen az Arany Hajnal Hermetikus Rend által megalapított hagyományokat követő csoportok elsődleges célja tagjainak önbeavatása, s a fehér mágia irányzatának kell tekinteni. Voltak azonban olyan esetek, amikor állítólag mágikus támadások történtek, és rituális eljárásokkal démoni és kegyetlen lényeket idéztek meg; az ilyen módszerek egyértelműen a fekete mágiához tartoznak. A fehér mágusok a tudattalan spirituális archetípusait aktiválják, miközben olyan életfenntartó istenségekkel azonosulnak, mint Ozirisz, Thot, Apollón, Rá, Hórusz és Ízisz, Aphrodité, Hathor, Démétér, Perszephoné. A fekete mágusok olyan emberi-állati alakokat imádnak, mint az ördög, a szarvas isten, Lilith, s a gonosz és a sötétség megszemélyesítői.

(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)