Boszipédia: Belsö fény
A BOSZORKÁNYSÁG, A MÁGIA ÉS AZ EZOTÉRIA NAGY LEXIKONA:
Belső fény: a miszticizmusban és az okkultizmusban Isten fénye. Bővebben...
Belső fény: a miszticizmusban és az okkultizmusban Isten fénye. Bővebben...
Bővebben...Olyan kinyilatkoztatással kezdem, ami nyilván meg fog lepni - és talán sok ember érzékenységét sérti. A Tízparancsolat nem létezik.
Bálvány: egy istent vagy szellemet jelképező tárgy vagy kép, melynek isteni vagy mágikus erőt tulajdonítanak. a bálványok gyakran a kultikus szertartások részei, s a pogány kultuszokkal társítják őket. Az embert, aki bálványokat tisztel, bálványimádónak nevezik.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Baál: a föníciai mitológiában a termékenység és a vegetáció istene, főként a téli esőkkel kapcsolták össze. Bővebben...
Azoth: az alkímiában az egyetemes orvosság, mely az Élet Fájának könyve szerint "tartalmazza az összes orvosságot, akárcsak minden más szubsztancia alapelemét". Szimbolikusan megyegyzik a természetben lakozó Istennel.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Atyaisten: sok kozmollógiában az istenek apja nem a világegyetem teremtője, hanem annak fenntartója és irányítója. Bővebben...
Aszklépiosz: görög isten, a hittel gyógyításról híres, Apollón és Koronisz fia. Aszklépiosz álmokon keresztül gyógyította a betegeket. Tiszteletére külön szentélyeket emeltek, és itt imádták.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Arkhón: a gnoszticizmusban a földi uralkodókat nevezik így, akik együtt őrizték a világot, és akiket bizonyos szférákhoz rendeltek. Bővebben...
Ararita: a Kabbalában található isteni név. Egy héber mondatból alkották, mely lefordítva: "Egy a kezdete; Egy a személyisége; permutációja egy." az Ararita szót a modern mágia fohászkodásként használja, például a földi hexagram rítusban és Aleister Crowley Csillag-Zafír szertartása során.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Arabi, Ibn al (1164-1240): spanyol misztikus, harminc évig Sevillában élt, s idejét a törvénynek és a szufista költészetnek szentelte. Bár műveit gyakran egyszerű szerelmes verseknek tekintették, sok komplex ezoterikus gondolatot tartalmaznak. Hitt a lélek és a lét egységében, álláspontja szerint a misztikus feladata a tökéletes emberrel való egyesülés, aki Allah emanációja - ezt Mohamed személyesítette meg. Amikor a misztikus egyesül Istennel, Isten képe tudatára ébred önmagának. Ebben az értelemben Istennek legalább annyira szüksége van az emberre, mint az embernek az Istenre. Ibn al Arabit sok körtársa eretneknek bélyegezte.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)