Boszipédia: Asson
A BOSZORKÁNYSÁG, A MÁGIA ÉS AZ EZOTÉRIA NAGY LEXIKONA:
Asson: A vudu (voodoo) szertartások magokkal töltött csörgője, melyet egy kis csengő kíséretében használnak.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Asson: A vudu (voodoo) szertartások magokkal töltött csörgője, melyet egy kis csengő kíséretében használnak.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Ashipu: babilóniai papok és varázslók, akik mágikus szertartások segítségével hatástalanították a gonosz varázsigéket és irányították a természetet. Gonosz szellemeket is űztek, helyreállítva a beteg egészségét.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Árnyak könyve: a boszorkányságban a boszorkány varázsigéket, szertartásokat és néphagyományt tartalmazó személyes könyve, Bővebben...
Ararita: a Kabbalában található isteni név. Egy héber mondatból alkották, mely lefordítva: "Egy a kezdete; Egy a személyisége; permutációja egy." az Ararita szót a modern mágia fohászkodásként használja, például a földi hexagram rítusban és Aleister Crowley Csillag-Zafír szertartása során.
(Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona)
Arany Hajnal Hermetikus Rend: 1888-ban Angliában alakul mágikus rend, amely nagy hatással volt a kortárs nyugati mágikus hiedelmekre és gyakorlatokra. A rend szertartásai eredetileg egy elhunyt angol rózsakeresztes irataiban talált öt szabadkőműves fokozaton alapultak. Bővebben...
Datura stramonium
A Datura növénycsalád tagja, rokonához, a nadragulyához hasonlóan nagyon mérgező. Nagy, violaszínű vagy fehér, trombita alakú virága és kellemetlen szagú levélzete van.
Bővebben...Nicotiana tabacum
A növény szárított leveleit az amerikai bennszülöttek időtlen idők óta füstölő szertartásokban használták. Csak a XVII. században került Európába. Bővebben...
A Nagy Szertartás a férfi és a nő egyesülését, valamint az Isten és az Istennő közötti egyesülést szimbolizálta, s mint ilyen, teljes - testi, mentális és spirituális - egyesülést, vagyis nemi közösülést kívánt. A szertartást rendszerint a főpap és a főpapnő végezte egy mágikus körben, boszorkányszombat vagy a gyülekezet más összejövetele alkalmával. Az egyesülés nem feltétlenül öltötte tényleges közösülés formáját, de amikor valóban ez történt, akkor a gyülekezet tagjai hátat fordítottak vagy odébb mentek, és elfordították a tekintetüket mindaddig, amíg a pár be nem fejezte az aktust. Jelképes aktus esetén a főpap a női méhet jelképező kupába vagy kehelybe merítette athaméját, vagyis rituális kését, mely a férfi hímtagot jelenítette meg.
(D.Canwell - J.Sutherland: Boszorkányok)